Kétharmad

Nyisd ki a szemed

Kétharmad, avagy 2/3. Kimondva egy tört számnak tűnik, ámbár az emberek 90 % -ának a politika jut róla eszébe, a maradék 10% -nak semmi. Kérdezősködtem barátaim, ismerőseim körében, de csupán begyöpösödött, unalmas válaszokat kaptam. Itt az ideje nyitott szemmel és füllel járni, kilépni a mindennapokból és kicsit másként nézni a világra.

Irományom éppen társadalomkritika is lehetne, no de ebbe ne menjünk bele, nem annak szánom. Inkább egy kis ébresztőt fújok ebben az elfáradt, problémákra orientáló világban. Az élet szép, csak észre kell venni a jó dolgokat. Bár az emberek kétharmada nem azzal foglalkozik, amit szeret, de szabadideje mindenkinek van - kinek több, kinek kevesebb -, így a lehetőség is adott, hogy többségük élhessen kedvenc foglalatosságának, hiszen mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen.

Szomorú tény a megállapításom, miszerint hazánkban az emberek nem fordítanak kellő figyelmet saját magukra, szeretteikre, a gondolataik igencsak egy síkon mozognak. Mindenki el van foglalva azzal, hogy sajnálja önmagát az élete alakulásáért és merő pesszimizmus uralkodik az emberek életében. Így aztán nem meglepő, hogy az ország helyzete párkapcsolatok terén is siralmas. Kicsiny hazánkban a 30-34 éves gyermektelen nők kétharmadának nincs tartós párkapcsolata, és akárcsak a Tejútrendszer csillagainak kétharmada, ők is magányosak, így a szinglik országa lettünk. Hol vannak a férfiak? A teljes élet érdekében nem arra kellene törekednie mindegyikünknek, hogy az anyagiak mellett, a magánéletünk is kiegyensúlyozott legyen? Emberek vagyunk, szükségünk van egy társra ahhoz, hogy igazán boldogok, és elégedettek legyünk. Szinte valamennyi férfi és nő, életében legalább egyszer volt már fülig szerelmes. Kétharmaduk háromszor - ötször, húsz százalékuk legalább hatszor érezte, hogy teljesen belebolondult valakibe, s hogy elsodorja a szenvedély. Gondokkal küzdünk ugyan minden nap, ennek ellenére érdemes nyitott szemmel járni a világban.

Kétharmad, kétharmad, kétharmad… Mostanában mindenki a politikára, a választásokra gondol, amikor meghallja ezt a szót, pedig még annyi minden más is van. Negatív asszociációnkat szűklátókörűségünknek köszönhetjük. Ne féljünk ettől a tört számtól, hiszen csak egy szimpla szó, ami megfelelő szövegkörnyezet nélkül semmit sem jelent, de manapság sok emberben rossz érzéseket, vagy akár pánikot kelt, a puszta említése is! Nyisd ki a szemed, és kapsz egy nagy adag pozitív töltetet eme tört szám negatív megítélése ellen!

Sri Lanka. Ez a piciny ország, éppen kétharmada hazánknak, vagy ott van Argentína, ahol a világ vízeséseinek kétharmada található.

Ha nosztalgikus gondolataink támadnak, akkor asszociálhatunk a Magyar Rádió közléspolitikájára, a 60 –as évek második felében. Akkoriban a rádióműsorok éppen kétharmada zene, egyharmada prózai műsor volt. A zenék kapcsán, ha jobban elmerülünk a témában, és kérdezősködünk, kiderül, hogy a rendszerváltás előtt a bakelitlemezek kétharmada ugyanaz volt a családok polcain.

Ezen nosztalgikus gondolatok után, már nem is olyan nehéz egy húron pendülni, és némi mosollyal a szánk szélén továbbolvasni eme gondolatmenetet.

Országunk szürkeségbe fulladó, agyongyötört társadalmának szüksége van a pozitív energiákat felszabadító asszociációkra. Ettől nem kerül ugyan jobb helyzetbe senki, de talán segít kicsit más szemmel látni a világot. Néhány példát vetettem papírra, ami minden korosztályt érint, érdekel. Igen, van bennünk közös. Az egyik az élvezetek hajszolása. Kétharmadunk számára a párkapcsolat szex nélkül elképzelhetetlen - a fiatalabb korosztályok körében ez az arány még nagyobb -, ellenben az indiai párokkal, ahol például a férfiak kétharmada elvárja a feleségétől, hogy az esküvőjük napján még érintetlen legyen. Egyre inkább azt érzem, hogy a liberális gondolkodás teret nyert hazánkban is, legalábbis a szexuális együttlétek területén mindenképpen. Az orális hancúrozást korábban az emberek csupán kétharmada tartotta „teljesen normálisnak”, ma már háromnegyedük vélekedik így. Azt azért megjegyzem, hogy a környezetemben élők száz százaléka normálisnak tartja. Ezek a fránya statisztikák mindig ferdítenek, vagy csupán az a probléma, hogy nem minket kérdeztek meg.

Kimelegedett testünket hűtsük le egy kicsit a vágy tajtékzó őrületétől, és merüljünk el a Föld kétharmadát ellepő tengerek, óceánok sós vizében! Említettem már, hogy a Holt - tenger vizének csaknem egyharmadát ásványi sók teszik ki? És igen, az egészhez éppen kétharmad hiányzik, ami víz. Hűsítő, és ugyanakkor pihentető gondolat is egyben a Holt - tengerben való ernyedt lebegés felmerülése is.

Nem tudom, más hogy van ezzel, de számomra, ha lebegés, akkor zene. Most pedig szinte minden vájtfülű, zeneguru, remélhetőleg a break –re gondol. Mi az, ami elsősorban jellemzi az igazi és hamisíthatatlan break zenét? Természetesen maga a break, azaz a zene instrumentális, vagy dobkiállásos része. Ilyenkor csak a dob, vagy csak a dallam szól, nincs basszus, sem akkordok, sem ének. A legtöbb törtzene kétharmada, vagy akár háromnegyede is lehet ilyen break szekció.

Filozofálgathatnék még egy keveset magáról a kétharmadról is mindenféle példa nélkül, de abban mi lenne az érdekes? Ha kétharmadig töltöm meg a poharamat borral, az már majdnem tele van, vagy éppen alig üres? Mindez nézőpont kérdése. Öntök hozzá egyharmad rész kólát, és egésszé válik. Nem lesz majdnem üres, de kis híján tele sem. Ha pedig egyharmadát megiszom, akkor már biztos, hogy csupán kétharmad rész választ még el a vegyületem hatásától, az édes nedű mámorától.

Ennyi lelkesítő gondolat után úgy érzem, hogy a kétharmad már senki számára sem ijesztő számadat. Gondolataink kétharmada lehet szívmelengető, érdeklődési körünknek megfelelő, pozitív asszociáció is. Csupán egy titok rejlik optimizmusunk, jó közérzetünk kapujához vezető út megválasztásában. Néha el kell vonatkoztatni a belénk plántált elvárásoktól, kötelezettségektől, és meg kell szabadulni a mindennapi problémák nyomásától.

Marcus Aurelius szavaival élve: „Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik.”