Ami dühít

Sok minden dühít. Az emberi hülyeségtől kezdve a tudatlanságig széles a skála. Az elektronikus zene, a partykultúra vagy a dj –k kapcsán összeszedett tudásom, meglehetősen határozott véleményt alakított ki bennem.

Hozzám közelálló téma, a zene, és a partyk. Így tudom azt, hogy a lemezlovas feladata elsősorban a szelekció, vagyis az adott szett zenei anyagának az összeállítása. Fontosak a technikai képességek is, vagyis a mixelés, és ide sorolnám még a jelenlétet, azaz a kapcsolattartást a közönséggel. A jó dj ismérve, hogy ezen három dolognak egyszerre felel meg. Ezzel kapcsolatban ami rettentő módon dühít, hogy ha a lemezlovas óramű pontosságú mixelési technikával gyalázatos zenéket illeszt egymáshoz. Persze ennek van másik véglete is, amikor a dj még a pontosságot se tudja produkálni, és ráadásul még a zenei felhozata is hulladék. Na, a mi kis országunk ilyen barbárokkal van tele. Persze sorolhatnám még a cífra hibákat, hiszen vannak bőven… A dj szakma megerőszakolásának érzem azt, hogy amikor egy kiváló zenéket játszó dj egyszerűen képtelen ritmikailag összeilleszteni a muzsikákat, és az egymás mellett eltűnő dobok illúzióromboló lódobogást, csörömpölést idéznek elő. Ami nem csak a kényes fülemre nézve káros, de a tánc folyamatát, a zenei program teljes érzelmi átélését nem kicsit zavaró körülmény. Ezzel a témával kapcsolatban még van egy fontos dolog, hiba, amibe nagyon sok „éhenkórász lemezlovasnak” csúfolt fiatal beleesik. Véleményem szerint ugyanis egy lemezlovas, nem lehet sem szolga, sem diktátor. Amikor összeállítja a szettjét, akkor körültekintőnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a közönség igényeit, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy alárendeli magát az elvárásoknak. Meg kell tartania az egyensúlyt. A jó dj ismérve, hogy a közönség nem szól bele a munkájába. Nem mondja meg mikor mit szeretne hallani, hanem csak egyszerűen élvezi azt amit produkál a mester.

Ami nevetséges és felháborító az, hogy még mindig vannak olyan dj –k akik a mixelés közben belepofáznak a mikrofonba. Akkor most tisztázzuk a helyzetet. Annak idején ezt a technikát még Dévényi Tibi bácsi terjesztette el hazánkban, hiszen a 70 –es években a technikai fejlettség még nem adott lehetőséget arra, hogy két zeneszámot megfelően egy bpm -re hozzunk és észrevétlenül összekeverjük. Akkoriban a dj –k megvárták még vége a zenének, és hogy folyamatos legyen a „mixelés” beszéltek. Így a közönség nem vette észre, hogy megállt az egyik szám és elkezdődött a másik. A mai technika már nemcsak hogy megengedi a bpm –ekkel való játszadozást, de olyan lemezjátszók és keverők léteznek, amik jobban megkönnyítik a dj –k feladatát, mint például a 80 –as vagy a 90 –es évek közepe vége felé létező technikai felszerelések. Az akkori dj társadalom valóban tudott pontosan keverni, ma pedig mindezt már a gépek teszik meg helyettük. Éppen ezért nem értem, hogyan lehetséges az, hogy tele van az ország szakbarbárokkal, akik még a kitűnő technikai körülmények mellett is képtelenek két zenét pontosan összerakni, és hülyeségeket, trágár kifejezéseket plántálnak a mikrofonba, hogy elrejtsék nem létező szakértelmüket. És igen, ezek a mai sztárok! Természetesen tisztelet a kivételnek, de belőlük kevés van a celeb dj-k világában.

De hogy kicsiny írásomban ne csak a dj –ket szidjam, a közönségről is megvan ám a véleményem. Felháborítónak tartom a tudatlan embereket, akik elmennek egy buliba és azt sem tudják milyen rendezvényre érkeztek. Ami méginkább rombolja a képet, hogy ezek az emberek arra sem képesek, hogy kicsit tájékozódjanak az általuk favorizált zenék kapcsán. Értem ez alatt, hogy mi is az a zene, kik a nagy nevek az adott stílus kapcsán, kik a magyarországi legnagyobb képviselői… annyit tudnak, amennyit a média elmond nekik, és az édes kevés. Ismernek néhány celeb dj –t, de az igazi nagyokat, akik vért ízzadva kapargatták ki a gesztenyét, hogy aztán néhány pénzhajhász, csillogásra vágyó alapjáraton retro zenét játszó dj learassa a babérokat, úgy hogy közben kritikán aluli muzsikákkal bombázzák a tudatlan, és éppen ezért kritikán aluli közönséget. A kicsit igényesebb, műveltebb partyközönség pedig ezek miatt az arcok miatt is szégyelli magát egyes elektronikus zenei rendezvényen, ahol feltűnik egy – egy ilyen arc. A partykultúra ezek miatt az emberek miatt torzul és végül eltűnik. Például, house partyn megjelennek napszemüvegben és világító rudacskákkal, mert nem tudják azt, hogy ezek az eszközök egy techno party kellékei. A napszemüveget nem a pupilla nagyságának elrejtésére használták annak idején, hanem az erős stroboszkóp fényétől védték a szemet. Egy elektronikus zenei rendezvényre nem 10 centis tűsarkúban kell megjelenni, hanem lapos talpú cipellőben, hogy tudjon az ember táncolni egész éjszaka lábfájás nélkül. A magas sarkú szandálok bálba valók, vagy éppen munkahelyre ahol számít a megjelenés. A miniszoknya és a kipakolt mellek az r’n’b bulik jellemző öltözetei, az elektronikus zenei partykban teljesen mindegy mennyire vagy divatos, trendi, a lényeg hogy kényelmes ruhába legyél, ami nem zavar táncolás közben. És ami még nagyon fontos, hogy egy underground elektronikus zenei buli nem éjfél után kezdődik és hajnal 2-3 körül érvége… illik megjelenni kapunyitásra és ajánlott maradni zárásig. Az este fel van építve, megvan a szertartása, ami nem más mint a warm up, a főidő, majd végül a levezetés vagyis a szinten tartás, és a buli végeztével az after. Érdemes és mindenképpen meghatározó élmény részese lenni egy tökéletesen felépített estének, aminek megvan az eleje, a közepe és a vége is. Így a teljesség tudatával bújhatunk ágyba és pihenhetjük ki a fáradalmakat.

Sok minden dühít, és sok minden van amin változtatni kellene ebben az elkorcsult, félretájékoztatott világban. Az embereket jóra kellene nevelni és nem a rossz példákkal előhuzakodni és azt mondani rá, hogy ez a természetes. Aki buta, azt könnyen átverik, aki kicsit is igényesebbnek érzi magát, az pedig olvasson utána az interneten. Mivel érdekes és meglepő dolgokat sajátíthat el, sőt még az ízlését is alakíthatja abba az irányba ami neki tetszik.