Himnusz

A tánc mindig jelen volt és jelen lesz az életünkben, hozzá tartozik mindenféle kifejezési eszközével. Érzelmeket és értékeket közvetít, akárcsak a Himnusz című táncdarab, mely örömtáncaival azonnal belopta a szívembe a már jó ideje elfelejtett ünnepi hangulatot és értékeket.

A Duna Táncműhely előadása az ünnepek és az örömteli táncolás kapcsolatát járja körül. Maga a Himnusz is egy ünnepélyes műfaj. A régmúlt időkben ez a két pillér összekapcsolódott a tudatunkban, de mára már elvesztette varázsát, és jelentőségét. Ma már az ünnepekre való felkészülést tehernek érezzük, és már rég elfelejtettük az antik értékeket, az ünnepek jelentőségét. Hogy mit is jelentett mindez? Számomra azt, amit ma is… a család a barátok ilyenkor összegyűlnek, kicsit együtt vannak, beszélgetnek, pihennek, és mindeközben szórakoznak. Ilyenkor ülünk össze egy – egy ünnepi ebédre a rég nem látott rokonokkal, és örülünk egymásnak, az együtt töltött időnek, melyből egyre kevesebb jut nekünk ebben a rohanó világban. A Himnusz éppen ezekre a fontos értékekre hívja fel a figyelmet egy igen látványos, izgalmas előadással.
A táncdarab eleje nekem kicsit vontatottnak tűnt, a szoborszerű szereplők lassú, vonagló mozgása miatt, de amint helyére kerültek a díszlet részét képező kellékek, valami megváltozott. Az ünnepélyességet maga a zene sugározta felénk, a tánc pedig ennek megfelelően mesélt érzelemdús világáról. A kettő összeforrt. A kortárs – és a népzenét valamint Erkel Ferenc korának zenei világát, a balett, a kortárs tánc és a néptánc elemeivel ötvözve tárta elénk. Így született meg Juhász Zsolt rendező – koreográfus összművészeti katlanja.
A díszlet egyszerű, nem hivalkodó. A Himnusz érdekessége, hogy nem csak a tánc, hanem maga a zene is élő volt. Háromtagú vonós zenekar húzta, hegedűn, csellón és nagybőgőn a talpalávalót. És ha már a táncos lábakról beszélek, akkor említésre méltó, hogy a szereplők különféle táncnyelvet beszélő közegből érkeztek. A néptáncosok a Duna Művészegyüttesből kerültek a darabba, a Pécsi Balettintézettől Lázár Eszter, a kortárs táncos szférából pedig Baranya Balázzsal találkozhatunk a színpadon. A Himnusz nagyon összetett, jól átgondolt koreográfiáját Juhász Zsolt elmondása szerint, nehéz volt összerakni, épp a stáb színessége miatt, de végül megtalálták a közös hangot. Talán éppen ettől olyan érdekes a műsor, melyet elnézegettem volna még pár órán keresztül.