Aréna

Aréna. A cím alapján az ókori görög világ ovális alakú küzdőterére asszociáltam, mely a harc és a közdelem dimenzióját nyitja meg előttem. Egyfajta utazás a múltba, de valahol mégis a jelenbe zárva. Most már tudom, nem jártam messze a valóságtól. Az Aréna aranyozott, csillámban pompázó, szoborszerű alakok érintésének láncreakciója. Érzésekre, és az érzékekre hat.

A Táncfarsang második napján a Közép – Európa Táncszínház Aréna című táncelőadását láthattuk. Érdeklődésem már önmagában az felkeltette, hogy a darabnak nincs megfogható történeti szála. Ezzel nincs is baj, mert mint kiderült, mondanivalója annál inkább.
Erős, intenzív érzések, mozdulatok kavalkádja. A közösség szellemének és a közösségben élők tetteinek egymásra való hatása már rögtön az elején fontos momentumként tűnik fel. Mozdulatok, érintések, láncreakció. Az egyik mozdulatból következik a másik. A szoborszerű alakok dinamikus tánca egy folyamattá összegyúrva. Lenyűgöző látvány, időutazás.
Harc az azonos neműek között, hiúság és bátorság, majd harc a különböző neműek között, uralkodás és önbecsülés. Dinamikus mozdulatok, harci tánc elemek. Küzdelem a fennmaradásért és az elfogadásért.
Majd az ember életének egyik legfontosabb pillanata a párválasztás. Érzéki erotikával fűtött szobor duettek. Mérhetetlen boldogság, szexualitás, felszínre törő érzelmek. Szerelem. Persze semmi sem lehet igazán tökéletes, van aki magányos marad, nem találja a párját. Fájdalom, irigység, egyedüllét. Ebből következik valahol a kitaszítottság érzése.
A haragos gladiátornők megvédik a területüket a gaz csábítótól. Egy emberként támadnak a szeretetéhes, magányos női alakra. Kiközösítik, elűzik a provinciából.
Idő, utazás, múlt és jelen. Homokóra, mely nem az időt jelzi, hanem annak múlására vetíti a figyelmünket. Bármelyik korban élünk, van ami sosem változik. Az érzések, a természet szabályai, az ősi erő hajt minket a cél felé.
Az Aréna a rideg, érzéketlen világban elhelyezett értékes lelet. Nem mesél, nem ígér, nem kecsegtet nagy dínom – dánommal, egyszerűen csak káprázatos. Nem sejtet világrengető tanulságot. Esztétikus és elegáns.
A jól átgondolt koreográfia az érzelmekre nagy hatást gyakorol. A zenei aláfestés Kunert Péter munkája, akit Plastikman és Karmanov munkássága ihletett meg a muzsikák alkotása során.
Látványos, elgondolkodtató darabot láthattunk, zseniális táncos brigád előadásában, akik elrepítettek a múltba, bezártak egy üveggömbbe, majd hagytak szárnyalni gondolati szinten, miközben ámulatba ejtettek.