Nyuszilány

Egy fiatal, kisebbségi komplexussal rendelkező lányról szól, aki nem kap semmiféle megerősítést a még a családjától sem. Legnagyobb vágya, hogy olyan nő váljon belőle, mint a didis csaj a tévében, aki után bizonyára futnak a pasik. Az édesanyja és a nővérei folyamatosan kritizálják ők, az édesapja pedig édesen szerencsétlen. Képzeletben egy géppisztollyal kinyírja a családját és a szomszéd cuki leánykáit is. Nem is csoda... Nem találja önmagát, nem szereti az életét. Végül jön egy jóképű fickó, aki felkarolja, elviszi étterembe, új és csinos ruhákat vásárol neki. Boldognak tűnik amikor a sráccal van, de a férfi csak kihasználja. Néha előveszi, aztán napokig nem hívja. A lány már olyan amilyen szeretett volna lenni, de rájön hogy egyébként az élete ugyanolyan sivár és nem érzi jobban magát, nem lett több. Levonta a konzekvenciákat: külső nem minden, igazán csak a belső értékek számítanak. Ha elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek vagyunk, akkor boldog életünk lehet és előbb utóbb a szerelem is megtalál.
A darabban csakúgy mint a Bohéméletben, a szereplők narrátorok is. Elmondják mikor milyen helyszínt kell odaképzelnünk és egyértelművé teszi a képzelgés és a valós tettek síkját. A szereplők szerethetőek, némelyik viccesen aranyos. Azt hiszem bárki a lány helyébe tudja magát képzelni, hiszen a hétköznapok valóságából megformált karakterek ezt lehetővé teszik.