2010. szeptember 3., péntek

A Hattyú

Annak ellenére, hogy az előadást a földön kuporogva ültem végig, milliószor elzsibbadt a lábam, mindenem fáj, megérte megnézni. Igazán jó vígjátékot láthattunk három felvonásban.

Röviden a történet:
Egy nemesi származású család leánya Alexandra (Nemes Wanda), királyné akar lenni, ezért mindig mindent úgy tesz, ahogy azt édesanyja Beatrix özvegy hercegné (Bánsági Ildikó) mondja. Illedelmes, kimért, távolságtartó. Egész életében arra készült, hogy Albert herceg (Almási Sándor) jobbján királyné legyen. A háznál szolgál egy tanár Miklós (Száraz Dénes), aki a hercegkisasszony testvéreit Arzént (Mendler András) és Györgyöt (Somhegyi György) tanítja. Beatrix hercegnő húga Symphorosa (Sztárek Andrea) mindig mindenbe beleüti az orrát, mindig ott van a tűz közelében, ahol épp történik valami. Beatrix házában vendégül látja Albertet, és közben mindent megtesznek azért, hogy felhívják a figyelmet a szépséges Alexandrára. Ezalatt megérkezik Jácint (Eperjes Károly) az özvegy hercegné bátyja, aki próbálja megakadályozni Beatrix őrült tervét, miszerint Alexandra a tanáron áttaposva hívja fel magára Albert herceg figyelmét. Így Miklós is hivatalos lett az esti bálra, melyet Albert tiszteletére rendeztek.
A következő felvonásban kicserélődik a díszlet, egy hosszú asztal helyezkedik el középen. A készülődés és maga a bál is itt zajlik le. Miklós szenvedéllyel beszélget Alexandrával, és tudatja a lánnyal az érzéseit, mire a hercegkisasszony teljes mértékben kitálal a tervről és bocsánatért esedezik. Mindezek után a vacsora némi feszültséggel veszi kezdetét. Miklós szenvedéllyel, őszintén folytatja le ironikus, provokatív monológját, és a csillagok megszemélyesítésével vall szerelmet Alexandrának. Botrányba fulladt az este, és megesett az első csók is.
A harmadik felvonásban Albert herceg édesanyja Mária Dominika hercegnő (Takács Katalin) érkezik a házba. Mindez annak a jele, hogy Albert meg akarj kérni Alexandra kezét. Jácint úgy menti a helyzetet, ahogy csak lehetséges, végül kimagyaráz minden apró részletet. Vártam, hogy Alexandra megszökjön Miklóssal, de ez nem így lett. A tanár elhagyja a házat, és a királyi pár megüli az eljegyzést. A történet egyetlen vesztese Miklós lett.

A színdarab alatt audiovizuális élmény is tárult elénk, ami szerintem abszolút feldobta az egészet. A karakterek mindegyike szerethető, emberi volt. Jókor igencsak jó poénok hangzottak el, olykor megállt a darab is hogy kinevethessük magunkat.
A végén egy kisfilmet vetítettek le, ami arról adott nekünk nézőknek információt, hogy mi is történt Alexandrával és Alberttel. Háború képeit láthattuk, majd családi fotókat melyeken sok – sok gyermek veszi körül őket. Nem hittem volna, hogy egy ilyen sztorinak két „happy end” -je is lehet. Végül is a királyi pár szerelembe esett és boldog életet élt. Tetszett, hogy így oldották meg a lezárást, és az is, hogy a színdarabban szereplők játszottak a kisfilmben is.

A Hattyú után fél füllel elkaptam egy megjegyzést: „A darab végén ezt a kisfilmet, a szinikritikusok nevében kikérem magamnak.” … hát, én nem vagyok szinikritikus, így lehet azért van, hogy képzeletben fejbe rúgtam azt akitől ez a megjegyzés származott. Én kifejezetten örülök annak, hogy néha, a kellő helyen és időben, nem eltúlozva, esztétikusan belevisznek modern húzásokat az előadásokba.

Minden elismerésem, nagyszerű darab volt. Még vagy ezerszer megnézném..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése