Ma este túlestünk az első színdarabon, ezzel együtt kezdetét vette a Vidor Fesztivál. Pintér Béla és társulata idén is az első napon lépett fel, az Árva Csillag és a Szutyok után most a Tündöklő középszer című darabbal.
Hogy is kezdjem, nem tudom. Némi kritika, irónia, és ármánykodás keverdett egy kis naivitással, csillogással és óriási bukással, mindez humoros köntösbe bújtatva. Pintér Béla társulata ezuttal sem okozott csalódást, maximum pozitív értelemben.
Adott egy színtársulat, adott egy színdarab. Vajon hogyan is áll össze a történet kerek egésszé úgy, hogy az szórakoztató és vicces is legyen, ugyanakkor a mondanivalója is megérintse a közönséget? Hogyan dől el az, hogy kit milyen szerepbe bújtatnak? Az emberek birkák, vagy csak egyszerűen önös érdekeiket tartják szem előtt és arra az oldalra hajlanak, ami éppen érdekük? A barátok akik vállán elsírjuk a bánatunkat egyik este, másnap is a barátaink lesznek vagy épp a legnagyobb ellenségeink? A férfi akit régen szerettünk, most vajon érdekből szeret e más nőt? A férfi aki egyik este még a tenyerén hordozott, másnap ugyanígy tesz vagy csak megkapta amit akart és ezzel vége? A csillogás vajon elvakít, vagy képesek vagyunk e megőrizni önmagunkat? A bukásunkat vajon tényleg magunknak köszönhetjük vagy a "jóbarátaink" segítettek irigységből? Ezekre és hasonló kérdésekre kaphatunk választ a Tündöklő középszerben.
A Tündöklő középszer egy könnyed, humorral fűszerezett bohókás darab, de semmiképp sem mondható kritikának, hiszen a karakterek eltúlzott jellemvonásai mulatságos szituációkat eredményeznek.
A szereposztás is bámulatos. Az önző, könnyűvérű, hiszékeny Judyt Szalontay Tünde alakítja, az egoista Madár szerepét pedig Szamosi Zsófi formálja meg. A gyémánt torkú, naív Juci szerepében Herczenki Annát láthatjuk, Enyedi Éva pedig a kis cukorfalat, félig ázsiai Szücsit kelti életre, és a kitaszított, görbe Héra szerepét Roszik Hella jeleníti meg. A színes karakterek kavalkádjának itt még nincs vége. A kétszínű, palacsintasütővel élethalál harcot vívó, macho nőcsábászt Thúróczi Szabolcs alakítja, míg a sunyi, rosszindulatú papucsállatkát Bölényt Friedenthal Zoltán viszi színpadra. A gazdag, híres, asszonycsaló kritikust (Dínó) pedig Quitt László formálja meg. Természetesen a darab rendezője sem maradhat ki a sorból. Pintér Béla jó szokásához híven önmagára is írt szerepet. Ő alakítja a kissé nárcisztikus, ámbár jószívű diktátort Gézát, aki úgy bánik a színészeivel, mintha nem is emberi lényeg lennének, csupán bábuk.
A darab szellemes, néhol trágár, rímekkel tűzdelt versszerű nyelvezete igen szórakoztató. A zseniális, pörgős monológok nem kímélik a rekeszizmokat, és a darabot sem hagyják leülni.
Figyelemre méltó, hogy olyan társadalmi problémákkal is foglalkozik, mint az alkoholizmus, a drogfüggőség és a kitaszítottság, ugyanakkor csöppet sem gyomorszorító módon teszi mindezt.
Nagyszerű jelmezek, szuper smink, zseniális színészi alakítás, ütős zene. Nem is kell több egy kiváló színdarabhoz, így nem véletlen, hogy a közönség vastapssal jutalmazta az újabb Pintér sikerdarabot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése