Anna and the Barbies avagy vagány tagok döngetnek

Vagány rock banda érkezett Nyíregyházára a napokban. Kapkodtam is a fejem, mi tévő legyek, végül sikerült utolérnem őket. Örömmel szakítottak rám időt egy televíziós és egy rádiós szereplés között. A banda bearanyozta a napomat, mivel már a reggeli órákban egy vidám, poénokkal tűzdelt kötetlen beszélgetés résztvevője lehettem. Íme a termés.

Milyen apropóból érkeztetek Nyíregyházára?

Anna: A médiaturnénk egyik állomása Nyíregyháza. Próbáljuk népszerűsíteni az albumot és persze a zenekart. Ezzel szeretnénk előkészíteni a tavaszi turnénkat, ami március 18 –án indul az A38 hajón. Három zenekar fogott össze, a Supernem, az Irie Rock Trio, ami az Irie Maffia Rock Trio névre hallgatott és az Anna and the Barbies. Beszállunk egy buszba és ellátogatunk terveink szerint az ország minden pontjára koncertezni, valamint a Vajdaságba is szeretnénk eljutni.


Anna and the Barbies. Érdekes név, már csak azért is, mert gyakorlatilag pasik vannak a zenekarban, és te vagy az egyetlen hölgy. Honnan jött a névválasztás ötlete?

Anna: Igazság szerint az én fejemből pattant ki az ötlet.

Sámuel: Igen, egy vicc volt a zenekar felé. (mosolyog) Annyira furcsa név, hogy rögtön megjegyzi mindenki. Ilyen haszna is van még, illetve van egy olyan hátulütője, hogy folyton magyarázkodunk miatta.

Anna: Olyan névre gondoltam, amit könnyű megjegyezni, és picit provokatív. Ők egyébként ilyen antibarbiek, Sex Pistols Barbieknak hívom őket. (nevet) A másik pedig, hogy könnyen megjegyezhető.


A régebbi számaitokat hallgatva, azt kell mondjam, elég színes zenekarról van szó, hiszen több féle zenei stíluselem megtalálható a zenétekben. Ugye a hip hop, alternatív, pop – rock elemekre gondolok első sorban. A legújabb nagylemezetek a Gyáva forradalmár viszont egységesebb, és ha mindenképpen skatulyázni szeretnénk, akkor a rock kategóriába sorolnám. Hogy - hogy most egy rock lemezzel áltatok elő?

Dávid: Én még rajongóként kerültem a zenekarba. Úgy két - három évvel ez előtt ismertem meg a bandát, és akkor már tulajdonképpen rock zenekar volt, de ezt még csak most tudtuk rögzíteni abban a formájában, ahogy élőben megszólal.


Miért éppen a rock áll hozzátok közel?

Sámuel: Ez kézenfekvő volt. Mi élő előadásban mindig is egy rock zenekar voltunk. Az előző lemezeken valóban sok műfajjal kísérleteztünk, inkább elektronikus hangzásvilág volt jellemző. Azt gondoltuk, hogy a közönség, akikkel valójában kapcsolatunk van - belőlük építkezünk – rock zenekarként ismer minket, akkor már készítsünk egy rock lemezt, hogy átadhassuk a koncertek valódi hangulatát, hangzásvilágát.


A szövegekkel és a zenékkel kapcsolatban, mi az ami inspirál benneteket?

Anna: Ezen az albumon, már nem csak szövegíróként vettem részt, hanem én magam is írtam néhány nótát. Ezt én mindig is a szűzfogantatás kategóriába sorolom.

Simi: Onnan lehet felismerni, hogy melyik nótákat írta Anna, hogy ott van a végén: „sajnos” (nevet)

Anna: Vicces volt, rendkívül vicces. (nevet) Én nagyon szép nótákat írtam. (nevet).
Igazából, el kezd motoszkálni egy dallam, vagy egy szövegfoszlány a fejemben és ezeket rögzítem. Illetve van egy nagyon komoly kotta gyűjteményem. Szeretek ezekből játszani a magam egyszerű módján. Néha egy – egy akkord megtetszik, megragad, és ezekből születnek tulajdonképpen a zenéim a legnagyobb meglepetésemre. Nekem tényleg nem volt szándékomban zenéket írni. Simi a törzsgyökeres zeneszerző a csapatban.

Sámuel: Azt nehezen tudom megmondani mi inspirál. Néha érzem a kényszert, hogy nekem most írnom kell egy zenét. Ilyenkor leülök a gitárommal és alkotok. A másik nagy múzsám pedig a határidő. Ezzel a párossal dolgozom.


Ennek az albumnak az összeállítására mennyi időt szántatok?

Anna: két hét. (nevet) Néhány nóta, mint a „Don’t Fit In”, már a Medallion megjelenése előtt is félkész állapotban volt, csak nem tudtuk akkor még befejezni. A Gyáva forradalmár másfél két év alatt készült el, és hát a nagy hajrá az utolsó három hét volt. Az utolsó két hétben még beesett három nóta a „Teszt”, a „7.24” és a „Christophe’song”.


Megterhelő számotokra a határidők betartása, ha esetleg még nincs kész minden szám? Sokat stresszeltek ezen vagy lazán veszitek?

Dávid: Mi elég lazán vesszük. A kiadó megkopaszodik miattunk. Konkrétan volt tavasszal egy lemezbemutatónk, amire nem készült el a lemez. Végül is nem volt ebből probléma. A közönség egy – két szám híján az egész lemezanyagot ismerte. Kórusba énekelték a számokat.


Itt nézegetem a lemezborítótokat. Valami elképesztő. Honnan jött az ötlet?

Anna: Amolyan kapuzárási pánik. Gondoltam ez az utolsó esély, hogy megmutassam magam mindenkinek félmeztelenül. (nevet)
A viccet félretéve. Van ennek egy kis sztorija. Decemberben mi már egy nagyobb részt felvettünk az albumból, különböző stúdiókban próbálkoztunk. Végtelenbe nyúló felvételek voltak ezek. Éppen Simi énekelt az egyik számban, amikor én elbóbiskoltam a díványon, és egy ilyen hőbörgő, lázongó állapotot álmodtam Budapestbe. Álmomban egy teljesen meztelen férfi rohant velem szembe. Aztán valamiért beugrott nekem ez a Delacroix kép az 1830 –as francia forradalomból, a szabadság vezeti a népet, ami igazából tinédzser koromban fogott meg valamiért. A központi alak egy félmeztelen nő, aki felkelésre buzdítja a népet. Ez a félmeztelen nő ugye nyíltan erotikus, ugyanakkor törékeny is. Egyfajta kiszolgáltatott állapotot is ábrázol. Párhuzamot éreztem azzal a dologgal, amit mi csinálunk. Én is hasonlóképpen érzem magam rock környezetben. Egyrészt próbálom áttörni a falakat, kvázi a zenekar élén frontemberként, másrészt én mindezt nőként kicsit másképp élem meg mint a férfiak. Van benne egyfajta kettősség: a törékenység és az erő. A megvalósításban pedig egy zseniális fotós, Német Kristóf, és szerintem az ország legjobb sminkese Rikk Ági volt a segítségünkre.


Azt már letisztáztuk, hogy a rock zene a mindenetek. Ezen kívül még mit szerettek?

Dávid: Sok közös pont van, ilyen például a Depeche Mode. De mindenki teljesen másféle zenei ízléssel rendelkezik. Vannak nálunk zenei sznobok is.

Anna: Marcikánk zenei sznob például. (nevet) Neki az egész családja klasszikus zenész, az apukája karnagy. Ő több kórusban énekel. Nagyon komoly zenei képzés áll mögötte, sok hangszeren játszik és nagyon nyitott a zenére.

Dávid: Az, hogy ki milyen zenét hallgat, igazság szerint a lelke befolyásolja. Én nagyon sok ambient zenét hallgatok, e mellett igazából én vagyok a legnagyobb hasító rock ember. A metál világtól kezdve mindent szeretek, de például nagyon sok elektronikus zenét is hallgatok.

Anna: Szerintem Dávid a legnyitottabb zeneileg. Végtelen mennyiségű gigabájtnyi zenéje van. Mi a testvéremmel tizenéves korunkig klasszikus zenét hallgattunk, mivel a szüleink ezt szerették. Úgy gondolom nagyon jó neveltetésnek bizonyult. Aztán én tizenegy évet jártam a világban – Anglia, Amerika, Írország, Spanyolország – ahol abszolút képbe kerültem a populárisabb műfajokkal, mint a hip hop, pop stb. Simi közben saját zenekarokat alapított. Volt egy Red Hot Chilli Peppers, és egy Police feldolgozás zenekara, saját nótákat pedig alternatív rock stílusban írtak. Van még a billentyűsünk, ő a techno gyerek a bandában. Ő fuvola szakon végzett, de egyébként szkreccs dj. Ő igazából az elektronikus zenéket szereti.


Látom azért elég színes a társaság zenei ízlés terén is. Most kicsit fantáziavilágba csábítalak titeket. Ha megrendezhetnétek álmaitok koncertjét, mi lenne a helyszín, és milyen zenekarokat hívnátok meg mind a magyar, mind a külföldi szcénából?

Anna: Nekem régóta van egy nagyon nagy álmom. Szeretnék egy rock cirkuszt csinálni. Azt hittem, hogy ezt milyen jól kitaláltam, de a 60 –as vagy a 70 –es években volt már egy ilyen kezdeményezés a Rolling Stones és még néhány zenekar összefogásával. Azt hiszem turnét terveztek, de csak az első állomásig jutottak el. Ott voltak festett cirkuszi előadók, artisták is, közben pedig szólt a zene. Ha esetleg ezt Magyarországon meg lehetne csinálni, akkor én vegyíteném a mozgásszínházat a rockkal, valamint a klasszikus színházi elemekből is raknék bele. Én nagyon szeretem ezeket az összművészeti dolgokat.
Hogy kiket hívnék meg? Nehéz kérdés. Magyarországról azokat a zenekarokat, akikkel jóban vagyunk és tudunk együtt zenélni, hasonló gondolkodásmódúak. Például a Jamie Winchester bandával régóta zenélünk együtt, akkor ott van a Supernem zenekar. De én nyitott vagyok a populárisabb műfajokra, éppen ezért én Tóth Verát is elhívnám, mivel nagyon jó barátnőm és nagy rajongója vagyok a hangjának. Lehetne ezeket a dolgokat ötvözni. Például az underground hip hop világból is hívnék fellépőt, gondolok itt a Kezdet fiaira. Abszolút lehetne ezeket a műfajokat ötvözni, és ezzel egy színes cirkuszi világot életre hívni. Akkor nekem van még kortárs táncos hátterem is, azt is bele lehetne vinni, vagy a különféle utcai műfajokat.
De hogy külföldről kiket hívnék… (gondolkodik) Elhívnám Busta Rhymest, Lauryn Hillt, akkor a Stinget és Lady Gagát. Hmm, és nem is tudom, talán még Beethovent is föltámasztanám, ha lehetne.(nevet) Itt azért beletudnék csapni a lecsóba.

Lassan itt az év vége. Hogyan értékelnétek ezt az esztendőt?

Dávid: Hihetetlen sikeres volt ez az év. Aminek nagyon örülünk, hogy megjelent a zenekar életében a közönség, most már mondhatjuk, hogy van rajongótáborunk. Megjelent a rock tábor, akkor a tinilányok is jelen vannak, valamint az érett hölgyek is, illetve a metál keménymag volt az első.

Sámuel: Ebben az évben elkészült az album, a három D –s videoklip, játszottunk a Papp László Sportarénában az AHHA előtt, akkor az MR2 Akusztikban, illetve egyre több felkérésünk van és egyre népesebb közönség előtt játszhatunk. Úgyhogy szép évet zárunk majd, de még van néhány koncertünk hátra. December 3 –án az A38 hajón Jamie Winchesterrel játszunk, november 26 –án, Anna születésnapján pedig a Gödörben.

Anna: Ha minden összejön, akkor a „Gyáva Forradalmár” című nótánkból még készül egy klip Papp Szabi közreműködésével.


Mi a helyzet a weboldalatokkal?

Dávid: www.annaandthebarbies.hu az oldalunk címe. Jelenleg nem működik, ugyanis újítás alatt van. Ha minden jól megy két – három hét múlva már üzemelni fog. Két héttel ez előtt is ezt mondtam, ez a protokoll szöveg. (nevet) Szóval maradjunk annyiban, hogy még ebben az évben kész lesz.


Addig is, hol értesülhetnek leghamarabb a rajongók a koncertekről?

Anna: Jelen vagyunk több közösségi oldalon is (myspace, twitter, facebook), nyugodtan keressenek meg minket és lájkolják a csapatunk oldalát. Mostanában leginkább a Facebookos van karbantartva, és naponta frissítve.


A következő évre milyen terveitek vannak, amiket mindenképpen szeretnétek megvalósítani?

Anna: A már említett három zenekarok turné, akkor, ha minden igaz, nagyon jó kilátásaink vannak arra, hogy berobbanjunk a fesztiváléletbe. Eddig is benne voltunk, de most már jó esély van arra, hogy jobb színpadokon és sokkal jobb időben léphessünk fel. Valamint indultunk a SurFace nevű nemzetközi tehetségkutató fesztiválon, melynek az O2 –es Arénában van a fináléja. Eddig csak Angliában volt, de most Magyarországon és Spanyolországban is meghirdették ezt a dolgot. Februárban kezdődik, nagyon izgulunk, és kíváncsiak vagyunk, meddig jutunk el.


Én akkor nagyon sok sikert kívánok nektek, és köszönöm, hogy időt szakítottatok rám. Üzennétek valamit az olvasóinknak?

Sámuel: Mi is köszönjük az interjút. Az olvasóknak pedig az üzennénk, hogy hallgassanak minket.

Anna: Az új albumunkról talán az egyik kedvenc számomat ajánlanám, a Gombócot, de igazából mindegyiket. Jah, és látogassatok el a honlapunkra, ahol majd meg lehet hallgatni a zenénket, és le is lehet tölteni. És persze hallgassatok minket, azért élünk. (mosolyog)